Szeretek kezet mosni.              Jó érzés megszabadulni a szennyeződésektől.              Legjobban a konkrét kosz zavar, de belém ivódott a figyelmeztetés, hogy ha valami potenciálisan piszkosat fog meg az ember, akkor utána mosson kezet.                     Ezeket a láthatatlan nyomokat érzékelem is szinte fizikai szinten.              Mikor leszállok egy villamosról, tudatában vagyok annak, hogy a kapaszkodó szennyezett volt, ezért az első adandó alkalommal kezet mosok utána.              De ugyanígy hat rám a pénz, vagy egy kilincs érintése is.                                     Kifejezetten zavar, ha poros vagy koszos tárgyat kell megérintenem, mert érzékeny a bőröm, különösen a jobb kezemen.               Emiatt az átlagnál valamivel gyakrabban mosok kezet, és figyelek arra is, hogy szükségtelenül ne piszkítsam be.                  Gyakorlatokat is kifejlesztettem ennek érdekében.              Tömegközlekedve kapaszkodás helyett inkább egyensúlyozni szoktam, és többnyire a bankkártyát részesítem előnyben a készpénzzel szemben.                               Talán úgy is fogalmazhatok, hogy kézmosás-fetisiszta vagyok.              Ha jobban belegondolok, már kisgyerek koromban is fetisiszta voltam.              A mutató és a középső ujjamat szoptam elalvás előtt, közben a hűvös fülcimpámat simogattam a másik kezemmel.              A cimpa hidegen tartására egy külön kispárnát használtam.                  Az ujjszopás azonban idővel kiszárította a már akkor is érzékeny bőrömet.              Édesapám ezért kenőccsel kente be a vonatkozó ujjakat, nem törődve azzal, hogy a kenőcsnek rossz íze van.                                     Az ágyamat is igyekszem tisztán tartani, soha nem szoktam például enni benne, vagy utcai ruhával rámenni.                  Ennek fétis-jellegére akkor döbbentem rá, mikor egy barátnőm szüleinek erre vonatkozó eltérő attitűdjét volt alkalmam megfigyelni.            A mama lefekvés előtt fürdött, és pizsamában közeledett a frissen megvetett fekhelyhez, míg a papa munkából hazajőve lazán leült az ágy szélére.                  Mikor kiment, a mama egy darabig nézte a helyet, ahol a papa korábban ült, majd a szekrényhez lépett és ágyneműt cserélt.                                     Fetisizmusaimat a gyerekeim teszik rendszeresen próbára, esznek az ágyban, mezítláb járkálnak a lakásban, nem engedik kimosni a mindenhová hurcolt plüssállatot, nem szeretnek mindennap zuhanyozni, a kézmosásra azonban sikerült rászoktatnom őket.                  Hálát adok az égnek érte, na meg azért is, mert korlátlan mennyiségben van tiszta folyóvíz a csapban ott, ahol élek.                  Mert kezet mosni áldás. Segít a fertőzések elkerülésében és csökkenti a kognitív disszonanciát.                                     A fáma szerint egy rendes kézmosás 42,5 másodpercig tart.              A következőképpen kell eljárni:                   Először a tenyereket dörzsöljük össze.              Utána egymásra helyezve a kézfejeket, az ujjakat egybefűzve folytatjuk a gyakorlatot.              Majd egymással szemben összekulcsoljuk az ujjainkat, így is simítunk párat.                  Következő lépésben a tenyerünk segítségével az ujjaink hátulját is megtisztítjuk.              Ezután jönnek a hüvelykujjak.              Végül a kissé behajlított ujjainkat dörzsöljük a tenyerünknek, hogy a körmeink környéke is tiszta legyen.